Nemzeti emlékhelyek

http://www.emlekhelyeink.hu/content/media/www/mediastore/0/809/965/600x600/convert.jpg
Budapest
Fiumei úti temető
A nemzet nagyjai számára létrehozott sírkert gondolatát Széchenyi István vetette fel. A sírkert a 19. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Itt áll többek között Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleuma, ez utóbbi Magyarország legnagyobb síremléke. A magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak itt található sírhelyei közül több mint másfél ezer védett. A síremlékek jelentős része fontos művészeti emlék, híres szobrászok alkotása. A temető parkja gazdag növény- és állatvilágáról is ismert.

A budapesti Fiumei úti temető (más néven: Kerepesi úti temető vagy Kerepesi temető) a 19. század végére vált Magyarország legfontosabb sírkertjévé. A pesti városvezetés 1847-ben határozta el, hogy új köztemetőt alakít ki Józsefváros szélén. Ugyan gróf Széchenyi István már 1843-ban megfogalmazta az Üdvlelde, vagyis a nemzet nagyjai számára kialakított temető megteremtésének gondolatát, a pesti városatyák szándéka nem egy reprezentatív sírkert létrehozása, hanem a meglévő temetők tehermentesítése, illetve kiváltása volt. Az évtizedekkel később aztán valódi nemzeti panteonná vált sírkert tehát születésének körülményeit tekintve nem hasonlítható a híres párizsi Père-Lachaise-hez és a bécsi Zentralfriedhofhoz, hiszen azokat már létrehozásukkor nemzeti dísztemetőnek szánták, amit azzal is kifejezésre juttattak, hogy megnyitásukat követően számos elismert személyiséget temettek ott újra ünnepélyes keretek között.

A Kerepesi úti sírkertbe temetett első hírességek Egressy Béni, Garay János és Vörösmarty Mihály voltak. A reformkor és az 1848– 49-es forradalom és szabadságharc ikonikus alakjának, Vörösmartynak az 1855-ös gyászszertartása a neoabszolutista Bach-rendszer elleni hatalmas tömegtüntetésként zajlott le. A Bach-korszak utáni, de még a kiegyezés előtti legnagyobb politikai megmozdulás szintén a Kerepesi úti temetőhöz kötődik. Forinyák Géza joghallgató az 1860. március 15-i tüntetésen kapott halálos sebet, temetésén becs- lések szerint Pest-Buda lakosságának közel fele vett részt, így tiltakozva az önkény ellen.

 A sírkert panteonná válása csak a kiegyezés után kezdődött el. 1868-ban temették újra kilenc pesti vértanú feltételezett hamvait, síremléküket 1870-ben, a forradalom kivégzett miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos újratemetésének évében avatták fel. Batthyány 1874-re elkészült, Schickedanz Albert tervezte sírépítménye volt a temető első nagy mauzóleuma a három közül. A második nagy mauzóleum Deák Ferenc, a harmadik Kossuth Lajos tiszteletére épült. Deáknak, a magyar történelem egyik legjelentősebb politikusának 1876-os búcsúztatása hatalmas tömeget megmozgató rendezvény, valóságos nemzeti diadalmenet volt, amely színpadiasságával egy- úttal új fejezetet nyitott a nagy magyar temetések sorában. A Gerster Kálmán tervezte impozáns mauzóleumot Deák halála után egy évtizeddel adták át.

A Kerepesi úti temetőt a székesfőváros 1885-ben dísztemetőnek nyilvánította, tehermentesítésére egy évvel később megnyitotta a hatalmas területű Rákoskeresztúri temetőt. Azonban a nyilvánvaló panteonizációs szándék ellenére a politikai elit jelentős része továbbra sem itt temetkezett. Minden idők egyik legnagyobb magyarországi temetése ugyanakkor a Kerepesi úti temetőben zajlott le 1894-ben. A közel fél évszázados emigráció után Torinóban elhunyt Kossuth Lajos Ferenc József döntése értelmében nem kap- hatott állami temetést, ezért a nagyszabású gyászszertartást a főváros szervezte. Kossuth 1909-ben befejezett mauzóleuma – egyben az ország legnagyobb síremléke – ugyancsak Gerster alkotása.

A századfordulóra a Kerepesi úti temető valódi nemzeti panteonná vált. A nagy mauzóleumok miatt sokáig háttérbe szorult a temető igazi főútja, azonban 1908-ra elkészültek a Gerle Lajos és Hegedűs Ármin tervezte árkádsorok, amelyek visszaadták a sírkert központjának rangját. Már 1904-ben ide temették Jókai Mórt, de síremléke, Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd alkotása csak 1928-ra épült fel. Az árkádsorok környékén történt temetések közül kiemelkedő jelentőségű volt Ady Endréé. A költőt 1919 januárjában hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, síremlékét, Csorba Géza művét 1930-ban avatták fel.

A két világháború között a felszámolt parcellák főként 19. századi sírjainak áttelepítésével alakították ki a temető egyik leglátványosabb, máig leglátogatottabb részét, a „művészparcellát”, ahol a magyar kulturális élet kiválóságai nyugszanak. A harmincas évektől kezdve egyre több elhunyt politikus került a Kerepesi úti sírkertbe, ide temették Peidl Gyula, Huszár Károly, Teleki Pál és Gömbös Gyula miniszterelnököket is.

A második világháború végén Budapest ostroma és a sírkertet elfoglaló szovjet hadsereg jelentős károkat okozott a temetőben. Számos sírt (köztük a Deák-mauzóleumot) kiraboltak, sok síremlék és szobor megsérült. Az elesett szovjet katonákat is ide temették, sírjaik későbbi áthelyezésével alakították ki a szovjet katonai parcellát.

Az ötvenes évek elején a temetőt lezárták, sorsa bizonytalanná vált. Felmerült a sírkert teljes felszámolása is, a nem használt temető állaga gyorsan romlott, itt tárolták közel egy évtizeden át a Kossuth térről elbontott Kossuth-emlékművet.

A Fővárosi Tanács 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánította a sírkertet. Zárttá és védetté minősítették a temetőt, ahová ezt követően csak a politikai, társadalmi, kulturális és tudományos élet ki- emelkedő alakjait lehetett temetni, ugyanakkor egyházi szertartásra nem adtak lehetőséget. A politikai változások jegyében a koncepciós perben halálra ítélt, majd kivégzett Rajk Lászlót és három társát (Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András) 1956. október 6-án óriási, egyes becslések szerint többszázezres tömeg jelenlétében temették újra. A Rákosi-rendszer bűneit részben elismerő rehabilitációs eljárás és az újratemetés egyúttal a diktatúra elleni néma tüntetésre is lehetőséget adott.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején elhunytak közül félszáz ember került a szabadság napjaiban újranyitott temetőbe, a Kossuth-mauzóleumhoz közeli 21. parcellába. Megkülönböztetés nélkül temették ide a halottakat, így kerülhettek egymás mellé az utcai harcokban elesett felkelők és a velük szemben álló, az elnyomó rendszert védő erőszakszervezetek tagjai. A kádári konszolidáció során a kommunista áldozatokat exhumálták. A jelentősebbnek ítélt személyeket az épülő munkásmozgalmi mauzóleum előtti díszsorba, a kevésbé fontosnak tartottakat az 5. parcellába, a Mártírok Sír- kertjébe temették. A szabadságharc halottai azonban helyükön maradtak. A rendszerváltozás idején a parcellát rendbe hozták, közepén kopjafát állítottak fel, 1999-ben avatták fel a Gömbös László tervezte központi emlékművet. A temetőben a forradalom ötvenedik évfordulójára szimbolikus falat képező emléktáblákat állítottak fel, amelyek a hősi halottakat és a civil áldozatokat sorolják fel. A táblákon 376 olyan személy szerepel, aki a Kerepesi úti temetőben nyugszik, és 419 olyan, akinek sírhelye ismeretlen.

A Körner József tervei alapján készült, monumentális méretű Munkásmozgalmi Panteont a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján, 1959-ben adták át, de a munkálatok még a hatvanas években is folytak. A kommunista vezetést már 1949-ben foglalkoztatta egy mártíremlékmű kialakításának a gondolata, de azt akkor még közterületen, nem temetőben képzelték el. Az 1959-ben átadott Panteonon belül szigorú, hierarchikus rendet alakítottak ki. A mauzóleumba a hamvasztottak kerültek, a felső szintre a legkiválóbbnak ítéltek, az alsó szintre a többiek urnáit helyezték el. A mauzóleum előtt sétányt alakítottak ki, ide helyezték el a koporsóban eltemetetteket. A baloldali sor első helyére a párt által kisajátítani kívánt költő, József Attila került, akit azonban 1994-ben visszatemettek a 35. parcellába.

A Panteon létrehozása és a Tanácsköztársaság évfordulójának megünneplése lehetőséget adott a kommunista vezetésnek, hogy az ötvenhatos összeomlás után újrateremtse a párt és a mozgalom identitását. A Tanácsköztársaság bukása után kivégzett kommunisták halálát szimbolikusan összekapcsolták az ötvenhatos „ellenforradalom” elleni harcban elesettek halálával, ezzel megteremtették a munkásmozgalom halottai közötti folytonosságot, hiszen mindnyájukat egyformán mártírnak tekintették. Az 1960-ban átadott „hősi parcellában”Lukács László ezredes sírja nem véletlenül került középre. A rajta olvasható születési és halálozási évszám szimbolikus jelentőségű: 1919–1956.

A Panteon kialakításában részt vevő, arról döntő Kádárt azonban 1989-ben nem itt temették el, ugyanis Grósz Károly javaslatára ki- emelt sírhelyet kapott. Temetésén többszázezer ember vett részt, ma is övé a sírkert egyik leglátogatottabb nyughelye. A sírt 2007. május 2-ára virradóra, vagyis a Kádár-rendszer kiemelt jelentőségű ünnep- napjának, május elsejének másnapján ismeretlenek – vélhetően politikai indíttatásból – megrongálták, és elvitték Kádár csontvázának egy részét, valamint felesége urnáját.

A Munkásmozgalmi Panteon létrehozásával és a temetkezés korlátozásával a Kerepesi úti temető a közvélemény szemében a párt vezetői számára fenntartott „kommunista temetővé” vált. A Kádár-korszak évtizedeiben a szellemi elit ezért inkább a Farkasréti és a Kozma utcai zsidó temetőbe temetkezett. Az ötvenhatos parcella emlék- hellyé alakításával és a temető rangját visszaadni kívánó Antall József miniszterelnök 1993-as temetésével a sírkert újra legitimmé vált a közvélemény szemében. A következő évben került sor a Szovjet- unióban elhunyt Bethlen István miniszterelnök újratemetésére. Mivel nem sikerült megtalálni Bethlen földi maradványait, ezért a feltételezett moszkvai sírhelyéből származó földet temették el jelképes hamvaiként. Antall temetésétől kezdve a rendszerváltás után tisztséget viselő elhunyt közjogi méltóságokat, Mádl Ferenc köztársasági elnököt és Horn Gyula miniszterelnököt is itt temették el.

A Fiumei úti temető az ország legfontosabb sírkertje, itt nyugszanak legnagyobb számban a magyar történelem és kultúra nagyjai. A temető azonban nem csupán nemzeti panteon, hanem olyan műemléki védettségű park is, ahol számos művészettörténeti jelentőségű síremlék és szobor található. A páratlan sírkert Magyarország egyetlen temetője, amely teljes egészében nemzeti emlékhely.

 

Cím: 1086 Budapest, Fiumei út 16.

Telefonszám: 70/400-400-8632 

E-mail: fiumei@nori.gov.hu; nori@nori.gov.hu

Honlap: www.nori.gov.hu

Nyitva tartás:

    - Január: 7:30-17:00
    - Február: 7:30-17:00
    - Március: 7:00-17:30
    - Április: 7:00-19:00
    - Május: 7:00-20:00
    - Június: 7:00-20:00
    - Július: 7:00-20:00
    - Augusztus: 7:00-19:00
    - Szeptember: 7:00-18:00
    - Október:  7:00-17:00
    - November: 7:30-17:00
    - December: 7:30-17:00.

 

Kapcsolódó képek