Történelmi emlékhelyek

http://www.emlekhelyeink.hu/content/media/www/mediastore/0/497/721/600x600/convert.jpg
Budapest
Batthyány-örökmécses
A tér helyén egykor a 18. században emelt Újépület, az 1848–49-es szabadságharc utáni megtorlást szimbolizáló kaszárnya állt. Ennek udvarán végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. A politikai és történelmi megemlékezések helyszíneként is szolgáló örökmécsest 1926-ban avatták fel.

 

A magyar nemzeti emlékezet tragikus dátuma az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc tizenhárom honvédtábornokának 1849. október 6-i aradi kivégzése. Az emlékezet a vértanúk között tartja számon gróf Batthyány Lajos reformkori politikust, Magyarország első miniszerelnökét is, akit ugyanezen a napon végeztek ki Pesten. A kivégzés egykori helyszínén áll ma a vértanú miniszterelnöknek emléket állító örökmécses.

A véres esemény helyszínéül szolgáló, II. József által építtetett Újépület (Neugebäude) nagyjából a mai Szabadság-tér területén állt, építését 1786-ban kezdték meg Isidore Canevale tevei alapján. A 18. század végén már börtönként is használták, ezt a funkcióját később is megtartotta. Az épület a 19. században évtizedeken keresztül az osztrák abszolutizmus szimbólumaként állt a város közepén. Kaszárnya-funkciója a kiegyezést követően megszűnt, új rendeltetést kerestek neki. Az 1890-es években végül a hatalmas épület lebontása mellett döntöttek, ami 1897-ben be is következett. Ezután alakították ki a Szabadság teret, és itt épültek fel a tér mai arculatát is meghatározó épületek, 1907-re az Alpár Ignác tervezte Tőzsde- palota, a Magyar Televízió későbbi székháza (1955 és 2006 között), vele szemközt pedig – szintén Alpár tervei alapján – a Magyar Nemzeti Bank (a korszakban Osztrák–Magyar Bank).

Batthyány Lajost 1849. január 8-án fogták el a mai Károlyi-palotában, ennek emlékét őrzi az épület falán található dombormű, amelyet 1941-ben Ispánky József szobrász készített. Batthyány Lajos neoreneszánsz mauzóleuma ma a Fiumei úti temető egyik legszebb síremléke. Az 1849. október 6-i kivégzést követően Batthyány holtteste a pesti belvárosi ferences templom kriptájába került, ahol titokban temették el, sírját mindössze egy befelé fordított vörösmárvány-tábla jelölte a monogramjával. Újratemetésének kérdése komolyabban csak a kiegyezést követően merülhetett fel. Sírja így 1870-ig, az ünnepélyes újratemetésig a ferencesek templomában maradt. Innen került az akkor még befejezetlen mauzóleumba, amely néhány évvel később a Batthyány család sírhelyévé vált. Batthyány Lajos mellett itt nyugszik felesége, Zichy Antónia grófnő, fia, Batthyány Elemér, leánya, Beniczky Gáborné Batthyány Ilona, valamint unokája, a kisgyermekként elhunyt Beniczky Lea.

A főváros már röviddel az Újépület lebontása után, a századforduló éveiben elhatározta, hogy emlékművet állít az épületben egykor kivégzett miniszterelnöknek. Az emlékmű készítésére a Mérnök- és Építészegyesület pályázatot írt ki, amelyen Pogány Móricz terve nyerte el az első, Foerk Ernő pedig a második helyezést. A pályázat örökmécses tervezésére szólt, ez pedig újdonságnak számított a korszakban, hiszen a vallási jellegű örökmécseseken kívül ez a fajta emlékmű nem volt elterjedt. A pályázat kiírói úgy gondolták, hogy ez a forma minden szempontból megfelel a közösségi kegyeletnyilvánítás, a nemzeti gyász és emlékezet kívánalmainak. Pogány Móric győztes tervén az örökmécsest egy obeliszk foglalta magába. Ezt a 10 méter magas obeliszket – amelynek felső részén egy liliom rács mögött volt látható az örökmécses lángja – 1909-ben felállították, valószínűleg ideiglenes anyagokkal dolgozva, azonban nem sokkal később lebontották. Az örökmécses Pogány módosított tervei alapján végül 1926-ra készült el.

Az immár véglegesen a magyar nemzeti panteon tagjává váló Batthyány Lajos emlékét őrző örökmécses emlékezeti pont az egykori Újépülettel szemben, amelyet az egyik utolsó, még életben lévő 1848-as honvéd jelenlétében avatták fel 1926. október 6-án. A vértanú miniszterelnök mellett az Újépület falainál az 1849 júliusa és 1850 januárja közötti időszakban több mint két tucat embert ítéltek el és végeztek ki a szabadságharcban betöltött szerepe miatt. A börtönként is működő épületben székelő pesti hadbíróság 1849 és 1855 között több ezer ember ellen folytatott politikai okokból eljárást. Az örökmécses így nem csupán a kivégzett Batthyány Lajos, de az 1848–49-es szabadságharcot követő dinasztikus érdekek vezérelte megtorlás áldozatainak emlékműve is. 2001-ben a kormány rendeletével október 6-át hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.

 

Cím: 1054 Budapest, Báthory u. (Báthory utca és Hold utca kereszteződése)

Kapcsolódó képek